déjà vu

A Wikipédia szerint: hallgat (franciául: „már láttam”) vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció.

Eddigi életem során elég sokszor előfordult már velem és az utóbbi időben elég sűrűnek mondhatnám a tapasztalataim számát.

Van aki a jelenséget azzal magyarázza, hogy a látott kép néhány ezred másodperccel később "érkezik" az agyba az egyik szemtől, mint a másiktól. Van aki a párhuzamos világokkal magyarázza: az adott szituációt már korábban, egy másik világban átéltük, ezért olyan ismerős".

Ez utóbbi verzióhoz egy kis olvasnivaló: párhuzamos világok
Valamint ajánlom a Bermuda háromszög rejtélye (1-2-3) című filmet Catherine Bell-el.

Döntsétek el - néhány ezred másodperc játéka, vagy párhuzamos világ :)) 

A Gondolat

Az ember életében minden cselekedete először az agyában születik meg, gondolat formájában. Majd az egyik gondolatot követi a másik és így tovább.
De azt azonban már kevesebben tudják, hogy a gondolatainkkal teremthetünk.

Biztosan sokan hallottak már A Titok című filmről/könyvről, esetleg sokan meg is nézték vagy el is olvasták. Én megnéztem - még korábban. Sok érdekes dolgok hangzik el benne, és a végén az én fantáziámat is felkeltette, hogy a gondolatainkkal teremthetünk.
Azt azért hozzáteszem, hogy akkoriban eléggé világvége hangulatomban voltam - a házasságom nem érte meg az 1 éves évfordulónkat sem, az anyagi gondok is csak sűrűsödtek...

Mindez nem egészen 1 éve történt.

Aztán egy ismerősöm tanácsára kreáltam magamnak egy kis mandalát, amit minden nap, több tizen-huszon alkalommal elismételtem magamban. A lényeg az elejében van: hálás vagyok hogy.....

Fontos, hogy pontosan fogalmazzuk meg, mi az amit el szeretnénk érni!
Fontos, hogy a kis mondóka jelen időben íródjon meg! pl: hálás vagyok, hogy szeretetteljes családban élek.
Fontos, hogy a mondóka közben éljük bele magunkat abba, amit szeretnénk - mintha már réges-rég  tényleg elértük volna és közben érezzük is a hálát, amiért sikerült és az általa okozott elégedettséget.

Nálam bevált: kb. 1 hónap alatt megtaláltam azokkal a tulajdonságokkal rendelkező párt magam mellé, akire vágytam.
Persze, voltak már előtte is próbálkozásaim, de valahogy egyik sem sikerült. Majd jött a kis mondóka és láss csodát :)

Próbáljátok ki! Érdemes!